Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árpolitika

2008.01.04
Az ár, definíció szerint az önkéntes csereügylet feltétele az eladni kívánó termelők, szolgáltatók és a vásárolni kívánó vevők között, vagyis nem más, mint az áru értéke pénzben kifejezve.
Az eladó és a vevő közös célja, a jó minőségű termék előállítása.
 
Az árképzést sok tényező befolyásolhatja, többek közt a beruházási, működési költségek, az ország, régió, vásárlók gazdasági helyzete, a piac, a kereslet nagysága, a versenytársak stb.
 
Az árnak beszélhetünk a stratégiai és taktikai szerepéről.
A stratégiai ár tulajdonképpen a rendes vagy publikus ár, amely tükrözi a vállalat stratégiáját, a termék minőségével, státuszával, értékével kapcsolatos elvárásokra, valamint a termékéletgörbén elfoglalt helyére utal.
 
Ezzel szemben a taktikai ár az engedményes vagy promóciós ár, amely befolyásolja a marginális keresletet, ez a leggyorsabb módja a versenytársakhoz való igazodásnak, legtöbb esetben elősegíti az első alkalommal történő vásárlást.
A taktikai árat alkalmazhatják például készpénzes fizetés vagy gyors átutalás esetén, nagybani vásárláskor, last minute vásárláskor stb.
 
A kereskedők gyakran alkalmazzák a JND-t vagyis az „éppen észrevehető különbséget” amely szerint éppen annyival csökkentik az árat, hogy az vonzza a jó vásárt kereső fogyasztókat, pl. 999,- Ft-ért kínálnak egy terméket 1000 Ft. helyett.
(Az iparban a JND alkalmazása nem jellemző)
 
Az árat többféle szempont alapján is vizsgálhatjuk.
A vevő szempontjából fontos lehet, hogy a termék milyen pozíciót foglal el a többi termékhez viszonyítva, ezért célszerű vevői értékelemzést végezni, hogy megtudjuk, hogy milyen kritériumok milyen súllyal jelennek meg a vásárlási döntések folyamán. Fontos tudni, hogy melyik réteg teszi ki vevők nagy hányadát. A vevők gyakran vizsgálják az ár és a minőség közti kapcsolatot, mivel a jobb minőségű áruért hajlandók többet is fizetni.
 
Az árat vizsgálhatjuk a vállalati marketingmunka szempontjából is, hiszen az árak kialakítása nagyon fontos feladat, ezért a vezetői feladatok közé tartozik a meghatározása.
 
Az árak meghatározásakor több tényezőt is figyelembe kell vennünk, többek közt a költségeket és a nyereségeket, amelyek belső tényezőnek számítanak. A külső tényezők közül a keresletet, az állami szabályozást valamint a piacon kialakult gyakorlatot, úgymint árengedmények, felárak, kell megemlítenünk.
 
Dr. Zeller Gyula (Marketing, 9) szerint hat fontos tényező gyakorol hatást az árkialakításra:
1.      a termékek értéke és használati értéke
2.      a költségek
3.      a beruházások megtérülése
4.      a piaci verseny
5.      a marketingmódszerek és az árstratégia összefüggése
6.      politikai szempontok
 
Az árstratégiai célok sokfélék lehetnek, a legfontosabbak közt említhetjük a nyereségmaximalizálást, beruházások megtérülését, likviditás biztosítását, a minőség biztosítását.
 
Amennyiben egy új terméket vezetünk be a piacra, felmerül a kérdés, hogy milyen áron és milyen árstratégia alkalmazásával tegyük.
 
Az árképzés módszerei a következők lehetnek:
  • követő árképzés
  • kínálat és kereslet orientált ár
  • állandó vagy változó haszonkulccsal kialakított ár
 
A legfontosabb kérdés, hogy milyen árstratégia lesz a céljaink eléréséhez a legmegfelelőbb.
 
Alkalmazhatjuk a lefölözéses stratégiát, ami azt jelenti, hogy a lehető legmagasabb áron kínáljuk a termékünket. A másik lehetőség, hogy alacsony áron vezetjük be a terméket a piacra, így próbáljuk megismertetni az árunkat a fogyasztókkal. Ezt a módszert behatolási stratégiának nevezzük.